Előzmények, háttér

 

 

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) becslései szerint az emberi fogyasztásra szánt élelmiszer egyharmada veszendőbe megy. Ha ezt párhuzamba állítjuk a természeti erőforrások szűkössége, a szegénység és éhezés, illetve az elhúzódó pénzügyi és gazdasági válság problémájával, nyilvánvalóvá válik, hogy a kérdés globális, európai és nemzeti szinten egyaránt összefogást, megoldást kíván.

 

Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter ezért kezdeményezte az élelmiszerveszteség és - pazarlás uniós szintű vitáját 2013 júliusában az Agrárminiszterek Tanácsán. Hazánk kérte, hogy az Európai Bizottság az illetékes nemzetközi szervezetekkel és más érintettekkel közösen dolgozzon ki olyan terveket, amelyek eredményeként világos képet kaphatunk a globális helyzetről és megtehetjük a mindannyiunk érdekeit szolgáló, megfelelő intézkedéseket.

 

Nemzetközi szinten komoly politikai és civil erőket mozgat meg az élelmiszerpazarlás és az élelmiszerhulladékok mérséklésének közgazdaságilag, környezetvédelmileg és erkölcsileg is fontos kérdése. Ezt a kedvező energiát érdemes felhasználnunk annak érdekében, hogy a hazánkban is létező élelmiszernélkülözés és a szintén kimutatható élelmiszerpazarlás és - veszteség egymást – legalább részben – kiolthassák.

 

Mindezt akadályozza és nehezíti, hogy az élelmiszer-termékpálya legtöbb szereplője nem lát tisztán a jelenleg hulladék kategóriába tartozó élelmiszerek alternatív lehetőségeit illetően. A célt és a lehetséges utakat felismerő vállalkozások pedig gyakran szembesülnek jogi, közigazgatási és felelősségbeli nehézségekkel. Mindannyiunk közös érdeke e nehézségek feloldása és ezáltal egyik oldalon az elpazarolt és kidobott élelmiszer mennyiségének csökkentése, másik oldalon pedig a feleslegessé vált élelmiszerek lehető legnagyobb hányadának eljuttatása a rászorulókhoz. Az élelmezési célra semmilyen módon nem alkalmas élelmiszerek esetében takarmányozási és energetikai megoldásokat kell találnunk.